Pumi Parádé

pumi

A pumi története

A pumi őshonos kutyafajtánk, hazánk területén, a 17-18. század folyamán alakították ki a puli és a merinói juhnyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyák kereszteződéséből. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű terelőkutya, amely gyorsan népszerű lett a pásztorok között, hiszen minden jószág mellett használható volt.

Sokáig a pulit és a pumit nem tekintették különálló fajtáknak, csak 1920-ban történt meg a két fajta elkülönítése. A pumi első fajtaleírását 1924-ben dr. Raitsits Emil készítette. A második világháború után az 1960-as években kezdődött újra a tenyésztés, meglehetősen heterogén küllemű egyedekkel. Az Ócsag Imre által irányított nemesítés sokat javított a fajta megjelenésén.

A pumi a kilencvenes évekig viszonylag ismeretlen maradt hazánkban, miközben a skandináv országok lakói, elsősorban a finnek megkedvelték ezt a fajtát. Hasonlóan a mudihoz, ebben a fajtában is felismerték azokat az értékeket, amelyeket a természetkedvelő északiak keresnek egy kutyában. A kilencvenes évek vízválasztó abból a szempontból is, hogy a pumi szinte robbanásszerűen ismert lett Magyarországon is, nem utolsósorban az agility elterjedésének, ismertségének köszönhetően, hiszen a pumit szinte erre a sportra találták ki. Számos törzskönyvezett pumi ma is pásztorok mellett dolgozik. A fajta törzskönyve ma is nyitott.

pumi

Külleme és jelleme

A pumi közepesnél kisebb méretű kutya, amely megjelenésében le sem tagadhatná a terrier ősöket. Szőrzete 4–7 cm hosszú, tincses, nem nemezesedik, de rendszeres ápolást igényel: ajánlatos olykor trimmelni és ollóval igazítani. Leggyakrabban a szürke különböző árnyalataiban fordul elő, de van fehér, fekete és fakó színű is.

A pumi egy négy lábon járó vitalitásbomba, amelynek energiája kimeríthetetlen. Rendkívül éber, véleményének mindig hangos csaholással, ugatással ad hangot, amely szokása a szomszédok tetszését nem mindig nyeri el. Nagyfokú mozgásigényét leginkább kertes házban képes kielégíteni, lakásban csak az tartsa, aki naponta több órát tud rá szánni. Gyorsan tanul, hihetetlenül mozgékony, ideális a különböző kutyás sportok űzésére. Szeret szerepelni, a figyelem középpontjában lenni, „bohóckodni”, ezért elsősorban aktív, mozgalmas életet élő családoknak ajánlható.

(forrás: Wikipédia)

Dr. Ács Imre - a pumi és én

Airedale terrierekkel kezdtem hivatalosan tenyészteni. 1972-ben írta alá Puy Aladár MEOE főtitkár úr a Kennelnév- igazolást.

A terrier-tenyésztés során értem el sikereket (HPJ, CAC) és kudarcokat is. Ez utóbbiakat akkor, amikor a kiállításokon eltértek a vadász-terrier típustól és szinte kizárólag a show-típus volt a sláger. A bírók nem tudtak szintetizálni a két típus között, így jöttek a puhaszőrű, bundás kutyák, amiket lehet „faragni”, tupírozni, el lehet takarni egyes testi hibákat, de fennakadtak a róka üldözése során a bokrokon, tele lett a bundájuk bogánccsal, kaszanyűggel és mindenféle egyéb gyommal.

Az airedale terrierek örök vadászmezőkre térése után már szereztem egy feketén született kis ördögöt, egy igazi pumi fiút a kitűnő ősökkel rendelkező Györgyudvari Cudar Snapszli, akit a beosztása alapján BOJTÁR néven szólítunk. A Champion ősök utóda, ma már maga is HGCh. A juhok kímélése miatt játszótársnak hoztam hozzá egy szintén kiváló ősöktől született szürke kisasszonyt, aki Cseri-Subás Pite „Bojtilla”, már szintén többszörös CAC díjas. Ilyen társak mellett újból elkezdtem aktívan tenyészteni, és mivel elhagytam a szülőföldemet, így elhagytam szülőföldemhez kötődő kennel-nevet is. Így lett új kennelnév az ÁCSLIGETI.

A kennelnek ma már több tagja van, akik közül egyik-másik nem úgy alakult, ahogy vártuk, annak ellenére, hogy kiváló ősöktől származnak. Ettől függetlenül gyönyörű utódokkal örvendeztetnek meg bennünket és a kicsiket kiválasztó gazdikat.

Tenyésztési filozófiám, hogy kiváló ősöktől származó utódokkal kell olyan kiskutyákat tenyészteni, akik megállják a helyüket a gazdi mellett a legelőtől kezdve, a városi környezeten keresztül a kiállításokig. Ehhez azonban szükség van az új gazdik szocializációs képességére is.

A szőrével egy évnél sűrűbben kell foglalkozni. Néhány hetente át kell fésülni, és körülbelül negyedévente nyírni is kell. Ehhez a kutya hozzászokik, jól tűri, a szőrében is kevesebb a gubanc.

Táplálása során figyelembe kell venni, hogy magas fokon égeti az energiát, így ahhoz, hogy jó kondícióban legyen és egészsége is teljes legyen, szükséges a megfelelő jó minőségű, magas energiatartalmú táplálék.

Betegségekre általánosságban nem fogékony, egészséges fajta, természetesen az általános gyakorlatnak megfelelően szüksége van az immunizálásra, és a külső élősködők elleni védelemre.